Három éve kezdődött el az életének ezen szakasza, és ahogy most a hideg üvegnek nyomta a homlokát és bámult ki a szakadó esőbe, visszatértek az emlékek.
A stoppolásnak végül is az lett a vége, hogy beszélgettek a sofőrrel és ő elmondta a történetét. Ami ezután következett arra nem számított. A sofőr lehetett akármilyen büdös és látszatra bunkó, de egy valamije volt:
Szíve.
Nem kért semmit cserébe a fuvarért. A lány nem hitte el, amit hall, nem hitte, hogy vannak még olyan emberek, akik önzetlenül segítenek. Persze eleinte úgy látszott, hogy ez a pasas sem jobb a többi számító embernél – hisz amikor felvette a kocsiba tisztázták, hogy mit vár el tőle – mégis ahogy mindent elmesélt neki megértette, és nem kényszerítette semmire, tényleg nem várt semmit cserébe a fuvarért.
Miután megérkeztek Bécsbe és a sofőr beblokkolt, azt mondta neki:
- Na idefigyelj kislány! Ha semmiképp nem akarsz visszatérni az országba és azt sem akarod, hogy téged megtaláljanak, akkor hamis papírokra lesz szükséged, de sürgősen. Ehhez azonban pénz kell, a pénzhez pedig munka. Elég eszes kiscsajnak tűnsz, szóval nem hiszem, hogy nehezedre esne tisztességes munkát találni. Nem szabad, hogy csak egy kurva legyél a sarkon a sok közül, szóval ezzel ne is próbálkozz, meg aztán akkor akármilyen ismerősöd beléd akadhat. - mondta a sofőr tudálékosan.
- Ellenben ha gondolod, azt itteni nagyfőnöknél megpróbálhatnád, hogy nincs-e valami meló a számodra. Nem kell aggódnod, elég rendes pasasnak látszik, és még magyarul is tud, szóval azzal se lesz baj. Itt találod rögtön a legfelső emeleten, ott arra ni – mutatott átlós irányban a lány háta mögé. Nekem ellenben most mennem kell. Sok szerencsét! – azzal elbúcsúzott és ott hagyta őt.
A lánynak arra sem volt ideje, hogy megköszönje. Nézett maga elé, nagy levegőt vett, megfordult és elindult a jelzett irány felé.
