Húúú, de rég jártam itt...

Nos, igen, már elég rég irogáltam ide. Na nem azért, mert nem lett volna mit, csak valahogy soha nem jutottam el addig, hogy írjak. Persze ez az én lustaságom is, ezt kénytelen-kelletlen el kell ismerjem.

Na akkor írok arról, hogy mi is a helyzet jelenleg velem. Most úgy olyan nyugvó állapotban vagyok, tehát se nem rossz, sem nem jó. Ott csücsülök szépen a zéruson és valahogy nem billenek semerre. Pedig szeretnék és leginkább a pozitív irányba. Persze az időjárás sem segít sokat a hangulatomon. Mostanában amúgy is úgy érzem mintha valami iszap venne körül, mert élem egymás után ugyanazokat a napokat és nem igazán változik semmi. Tulajdonképpen nem is tudom miféle változást szeretnék, csak érzem, hogy valami kéne ami egy kicsit megkeveri az állóvizet.

Szegény Online paradicsomos blogos történetem is megrekedt az első bejegyzés után, pedig ötlet van nem is egy, csak valahogy kedvem nincs leírni. Nem is a lélektani kedvről van itt szó, sokkal inkább a fizikairól, arról, hogy nincs kedvem csak ülni a gép előtt és leírni egymás után a szavakat - noha most is ezt teszem - hanem csak azt szeretném, hogy találjon már ki valaki valami olyan műszert, ami úgy működik, hogy én csak mondom a szöveget ő meg írja is.

Sokszor itt vannak gondok és sajnos néhány ihlet így veszett a gondolataim sötét semmijébe. Még nem találtam ki semmit arra ami arra ösztönöz, hogy de már pedig üljek oda, mert érdemes ezt elírni, de már dolgozom az ügyön.

Az az igazság hogy -és itt most valami nagyon mocskos és undorító dolgot írok - hogy hiányzik a suli. Na csak ki mondtam, bármennyire is érdekesen hangzik ez. Hiányoznak azok az emberek, akik körülvettek és akik inspiráltak egy-egy bejegyzés alkalmával vagy csak úgy megszínesítették a napom, még ha az épp nem is a legpozitívabb volt éppen. Még az utazgatás is hiányzik a mindennapjaimból, pedig azt nem igazán szerettem, pláne ha korán kellett kelnem miatta.

Persze, azt sem mondom, hogy itthon nem lenne dolgom, hisz ott vannak a tételek amik igen csak kidolgozásra várnak,de ha egyszer maga gondolat is taszít, hogy még mindig vizsgáznom kell....

Na jó, lehet legközelebb, már csak akkor írok ide, amikor valami tényleges mondani valóm lesz, nem pedig csak pötyögöm be egymás után a karaktereket.

Akik pedig esetleg olvasták a parás blogot és várják a folytatást azoktól elnézést kérek . Nem ígérek semmit, hogy mikorra lesz, vagy mikorra nem, de az biztos, hogy a közeljövőben megoldom azt is, vagy így vagy úgy, de a parának is eldől a sorsa...