Újabb panasz. Akik olvassák a blogom, már biztos nagyon unják, hogy a legtöbb bejegyzésben panaszkodom. nem áll szándékomban, de a rosszat mindig könnyebb leírni, mint a jót. Legalább is szerintem.
Most nem a családommal, vagy a sulival van gond, hanem velem. Beteg vagyok, még hozzá nem kicsit sajnos.Hétfő óta küszködök a lázzal és a lázálmokkal, a reszketéssel és még sorolhatnám. Mára végképp elgyengültem és hiába kérdezik egyre többen hogy vagyok, a válaszom mindig ez, mert ez az igazság: napról-napra rosszabbul. A lázam csak kúszik az egekbe és nem akarja semmilyen gyógyszer levinni. A gyomrom már kikészült, 4 nap alatt majd hat kilót fogytam.
Persze ennek örülnöm kellene, hisz az orvosok azt mondták valószínűleg fogyni nem fogok már, erre tessék a betegség 6 kilót leszed rólam. Tényleg örülök neki, bár ezt nem így képzeltem el, de legalább már nem festek annyira ocsmányan, mint eddig, bár az is lehet, hogy csak a láz miatt látom rosszul a tükörben magam. Miért vélekedek így magamról? Mert ez az igazság nem csak én gondolom így, hanem azok az emberek is valószínűleg akik összesúgnak a hátam mögött, vagy épp nyíltan kiröhögnek, hangosan és borzalmasan bántón. Azt persze még senki nem kérdezte meg miért van ez így, mert röhögni a másikon sokkal könnyebb. Valószínűleg hiába is magyaráznám nekik, hogy nem miattam van ez így, nem azért, mert 8 tortát eszek reggelire, hanem mert alapjáraton beteg vagyok. Ők már elkönyveltek annak, ami vagyok kövér tehénnek és biztos csak kifogás, ha azt mondom beteg vagyok. Na de visszatérve a mostani betegségemhez - az állandó mellé még hiányzik ez is - a mérleg viszont valóban ezt mutatja, 6 kiló mínuszt.
Amiatt aggódom nagyon, hogy holnap vizsgázom, és nem tudom, hogy élem át a holnapi hajnali 4-es kelést, hogy vészelem át a 2km-es gyalogutat az állomásig - mert busz persze csak pont ilyenkor nincs - miképp élem meg a vonat, metró és troli utat, majd magát a vizsgát, aztán a visszafelé vezető utat.
Rettegek tőle, pedig soha nem voltam ilyen félős, akkor sem ha beteg voltam, de ennyire beteg még soha.
Most nem azt akarom ezzel a bejegyzéssel elérni, hogy úristen most mindenki sajnáljon, csupán csak talán egy kicsit jobb, vagy inkább könnyebb kiírni magamból ezeket.
Na jó abbahagyom az írogatást, inkább tanulom a protokollt, bár kétlem, hogy bármit is megjegyzek belőle.
Égiek, ha szerettek engem egy kicsit is odafent, mindent tegyetek meg a holnapi boldogulásomért...
Azt hiszem, most megint leírok majd olyan dolgokat, amiket százszor írtam/mondtam már, de úgy szeretnék tenni ellene, hogy a negatív hangvételű bejegyzések végre vidámak legyenek!
VálaszTörlésViszont most csak annyit mondok: akik összesúgnak mögötted, azok pusztán irigyek, mert látják rajtad, hogy elfogadod és szereted magad, legalább nekünk, kívülállóknak ez jön le. Akinek meg valami nem tetszik, az saját magával foglalkozzon, biztos, hogy ő sem olyan tökéletes, találhat magán bőven kritizálni való! :)
Holnap pedig veled leszek, és együtt túléljük ezt a vizsgát. Bár tanulás szempontjából én is ott tartok, ahol Te: sehol. :D
Puszillak! :)