Mostanában gyakran törnek rám megmagyarázhatatlan pánik rohamok, de szerencsére általában sikerül lehiggadnom viszonylag hamar, sőt olykor ehhez segítséget is kapok. Úgy látszik ez a pár nap amit egyedül töltök valahogy igen intenzív hatással van rám és többször késztet a magány érzése olykor hülyeségekre vagy épp érzelgősségre is.
Mint például az előző bejegyzés is ékes példája annak, hogy egyedül lenni nem jó, vagy legalábbis nem mindig. Aztán nem sokra rá rádöbbentem, hogy a személy akiről szól, valahogy mégsem olyan fontos, mint azt akkor a bejegyzés írásakor gondoltam. Sőt, most már kifejezetten újra ingerel a személye és nem érzem, hogy ez rossz dolog lenne, akár milyen csúnyán is hangzik ez...
Én azt hiszem, értem a dolgokat, pláne, ha visszavonatkoztatok a tegnapi beszélgetésünkre, és jól teszem, nemde? Igazából örülök neki, hogy visszataláltál a "helyes" útra, már ha valóban úgy érzed, hogy ez a helyes. De bárhogy is döntesz, én támogatlak. :)
VálaszTörlésIgazából a bejegyzés első fele vonatkozik a tegnapi témánkra, a második fele abszolút független tőle. Köszönöm a tegnapi szavaid, és a támogatásod.
VálaszTörlés