Frankenstein és a torta

Sok hosszú nap után végre ismét net elé kerülhettem, bár ez is csak megint kis ideig fog tartani, de nem baj, ezt kihasználom most. Rengeteg dolog történt velem az elmúlt időszakban, amit szerettem volna ideírni, de most már legtöbbjük elavult lett.
Jelenleg egy dolog van ami foglalkoztat, ez pedig a szakdolgozatom. Szerintem sok csoporttársam így van ezzel pláne, hogy most már a hajrá részhez érünk. Én bevallom őszintén, még nem tatok sehol ezzel kapcsolatban. Nem azért mert lusta lennék vagy nem akarnám eléggé, hanem a külső hatások olyanok, amik folyamatosan megakadályoznak abban, hogy sikeresen végig vigyem ez az ügyet. Nem mentegetni akarom magam, de egyszerűen ezzel az egésszel kapcsolatban, nekem semmi nem jön össze. Na mindegy, ahelyett hogy itt vinnyogok inkább írhatnám tovább is a már meglévő részt, de jelenleg pár percet ettől elrabolva ide készítek bejegyzést. (Már csak azért is, mert meg lettem szólva, hogy elég volt szegény cicám képéből, jöhetne valami újabb is.)

Aztán a másik dolog, ami jelenleg még a listán van a szülinapom, ami most 31-én lesz. Nem mintha annyira foglalkoztatna ez, de meg kell említsem, mivel egy szép kerek számhoz értem, és ilyenkor a legtöbben azok közül, akiket én ismerek számot vetettek eddigi életükről. Nos én ezt nem teszem meg, mert szerintem attól, hogy megint egy évvel öregebb leszek nem jelenti, hogy gyökerestől megváltozna az életem. Ugyanúgy, ha kell komoly vagyok - néha talán túlságosan is - ha pedig kell akkor egy kicsit őrült. Ugyanúgy plüss mániás vagyok és azt hiszem ez életem végégig ki tart majd. Nem tehetek róla imádom a plüssöket, persze ennek is meg van a maga oka, de arról talán majd máskor, amikor kicsit depressziósabb hangulatban leszek. Szóval ennyit a szülinapomról.

Most pedig megyek, mert a lelkiismeretem már nem hagy nyugodni, hogy ne ide gyártsam a kis semmitmondó szövegeim, hanem koncentráljak a rémre - én már csak így hívom a szakdolgozatom, mert esküszöm Frankensteinit előbb létre tudnám hozni, mint ezt.