Az egyik szemem sír, a másik nevet. Illetve először mindkét szemem sírt, persze aztán megnyugodtam, mert tudom így a legjobb Lizának. Valamint az igazságot megvallva nincs messze, mert hogy az átlós szomszédhoz került, így bármikor láthatom őt.Sőt az abszolút véletlen - vagy lehet, hogy a sors akarta így - hogy a szomszéd lányát, akié Liza lett, szintén Adriennek hívják most hétvégén van a szülinapja. A szülei már előre megrendelték egy tenyésztőnél a kutyát, amit neki szántak, ami szinte már-már hihetetlen módon szintén német juhász volt. Erre most ingyen megkapták a kutyust tőlünk és egyből beleszerettek. Az egész család már most imádja és nagyon jó helye van neki. Rendesek voltak, mert megígérték meghagyják a nevet neki, amit én adtam.
Persze fájt, hogy nem maradhatott az enyém, hisz azt hittem Dörgi után, megint lesz kit szeretnem, de tévedtem.
Nem baj, a mai napi jó cselekedet is meg volt, sikerült egy kis ártatlan életet megmenteni, és egy lányt nagyon boldoggá tenni. Mondhatnám, hogy kívánhatna-e ennél többet bárki, de jelenleg nem érzem magam ennyire jótékonynak. Nem lehet persze kívánni többet, csak azt a kutyust... Én is elfogadtam volna őt szülinapi ajándéknak így előre, és igazságtalan, mert annak a lánynak csak a hétvégén lesz, nekem pedig már holnap... Mindegy, azt kívánom legyenek boldogok, én pedig addig is szorongatom a plüsseim...Na jó, ennyit akkor Lizáról, aki pár órára az enyém lehetett. És ahogy egy kedves ismerősöm mondta nem is oly rég: "Tudom hogy valahol vár rám is egy kisállat, akinek én számítok, aki csak az enyém és én csak az övé. Bármikor rátalálhatok, lehet, hogy a következő utca saroknál befordulva rátalálunk egymásra..."
Mivel férfiből vagyok, nem árulom el, hogy majdnem elkönnyeztem magam ezen a bejegyzésen. Aztán megálltam. Hiszen mégiscsak férfiből vagyok.:)
VálaszTörlésAdri, Te és a Barátod olyan hatalmas nagy dolgot cselekedtetek a mai napon, hogy szinte leírhatatlan. A kislánnyal, aki szintúgy Adri és szintúgy várta a maga kutyáját; a szüleivel, akiknek már csak pénzben sem mindegy egy németjuhász; és főként Lizával, aki aznap este szerintem olyan nagyon jót fog aludni velük, még a ház tornácán is... és végül is csak a szomszédban, ami persze attól még lehet nagyon-nagyon messze.
De hidd el, hogy életeket változtattatok meg azzal, hogy azt a kutyust nem hagytátok ott. Nélküled és a szülinapod nélkül a barátod lehet, hogy nem vitte volna haza. A barátod nélkül az a kutyus lehet, hogy soha nem kerül gazdákhoz. :)
Annyira, de annyira jó dolgot tettetek... odáig vagyok. Még én is köszönöm az élményt, meg a Happy Endet, mert nagyon szurkoltam Lizáért! És a lényeg: a nevét te adtad neki.;)