Liza

Ma reggel, ahogy kiértünk az állomásra láttam egy tünemény kiskutyát. Egy nő mellett ügetett, azt hittem az övé, de kiderült, hogy nem csak lépdelt mellette. Mindenkihez odament a kutyus így hozzánk is. Egyből beleszerettem, és azt kívántam, bárcsak az enyém lehetne. Aztán tovább kutyagolt, közben pedig jött a vonat és én megrémültem nehogy kimenjen elé a kis buta. Nem ment, már szálltam fel a vonatra és szokás szerint búcsúzkodtam a páromtól, erre odajött a kutyuli és leült az ajtóval szemben és addig ott ült amíg el nem indult a vonat.

A vonaton nem bírtam ki és felhívtam a párom, hogy tudja-e, mi lett a kutyussal. Ő elmesélte, hogy miután kiment a vonat, aki ember még volt a peronon elindult más-más irányba a kutyus pedig csak leült és nézett maga elé tanácstalanul. Drága párom, mint nagy állatbarát, nem bírta ott hagyni és szólt neki, hogy gyere. A kiskutya pedig követte le őt az aluljáróba. Otta párom megfogta és beleültette a bicikli kosarába és haza kerekezett vele. Most is otthon van, de sajnos mi nem tarthatjuk meg, mert Szulti a másik kutyus mellé, már nem férne sajnos, így most aktívan gazdit keresek Lizának - mert hogy így neveztem el. Tudom nem lenne szabad így kötődnöm hozzá, de nem tehetek róla, egyszerűen nem lehet őt nem szeretni.


Liza, egy láthatóan fajtiszta német juhász kislány, körülbelül 5-6 hetes lehet és rendkívül játékos, valamint szófogadó is - ez csak arra tudom alapozni, hogy párom mesélte a telefonba, hogy ha mondd neki valamit, akkor arra hallgat.

Már most nagyon megszerettem a kis hülyét, de muszáj lesz elszakadnom tőle. Csupán csak annyit szeretnék, hogy Liza jó helyre kerüljön, biztos, és szerető családba és hogy néha halljak felőle. A kutyusról, aki kora reggel már megédesítette a napom.

Persze arra is gondoltam, hogy a sors akarta, hogy hozzánk kerüljön, hisz Dörgikém nem került elő, és minden nappal egyre kevesebb erre az esély. Most pedig itt ez a tünemény és én tényleg nem akarok neki mást minthogy szeressék és valakinek olyan társa lehessen, mint nekem volt a cicám. Persze azt is tudom, hogy egy kutyust és egy cicát nem lehet összehasonlítani, de mégis, csak legyen egy otthona, ahol törődnek vele és szeretik. Ez a legfontosabb. Addig is pedig, amíg nincs helye vigyázok én rá.