Fáj...

Szomorú vagyok. Még mindig nincs meg, nem jött haza, és én nem tudom mi lehet vele. Dörgi cicámat pénteken láttam utoljára, azóta semmit sem tudok róla. Nagyon hiányzik... Persze ilyenkor lehet azt mondani, hogy jaj ő csak egy macska, de számomra a legédesebb volt a világon. Családtag volt, de nem inkább nem beszélek róla múlt időben, mert még hiszem, hogy visszajön az ő "Anyájához" és "Apájához", hogy még hallom, ahogy motoszkál az ágy körül.
Emlékszem mikor elhoztuk, még belefért a tenyerembe és az a nap nagy megpróbáltatás volt a számára. Egy dobozban kuporgott a kezemben a vonaton és titokban kellett tartani az érkezését, persze ez nem sikerült... Mikor hazaértünk megfürdettem szegénykémet, aminek ő próbált ellenállni, kevés sikerrel... Aztán pedig egy hozzá képest hatalmas törölközőbe csavartam csak a két mellső mancsa és a fejének egy része látszott ki belőle. Miközben törölgettem, elaludt a kezemben, úgy, hogy azt magához húzta. Emlékszem mozdulni se mertem, csak ültem a fotelban és néztem ahogy alszik. Olyan kis picike volt még akkor. Aztán aznap éjjel, immár tisztán, velünk aludt az ágyban, illetve mi csak szerettük volna, hogy aludjon,de ő ehelyett játszott a lábunkkal odamászott a fejünkhöz és ott kuporgott. Reggel pedig, úgy feküdt a két párna között, mint egy ember, a huzatot magára húzta és a hátán feküdt. ez volt az ő első napja nálunk. Ez már majdnem két éve volt.
Azóta is rengeteg emlék és élmény kötődik hozzá...
Most pedig nincs itt és én aggódom érte. Számomra és azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a család többi tagjának a számára is olyan, mint egy kisgyerek. Úgy érzem nekem van a legértelmesebb cicám a világon. Gondolom a legtöbben így éreznek a szeretett kisállatuk iránt, de Dörgi valóban értelmes, szinte azt hinné az ember, hogy mindig megérti ha mondanak neki valamit.
Sokan úgy vélhetnék, hogy túl dramatizálom egy cica eltűnését, pláne, hogy "még csak" ennyi idő telt el, de nekem, akinek gyermekkorában - már ha azt ami nekem volt gyermekkornak lehet nevezni - sem volt szinte senki, akihez kötődhettem volna, rengeteget jelent, egy olyan kis teremtmény, mint egy cica, aki feltétel nélkül szeret. Tudom sokan gondolják, a macskák nem a hűségükről híresek, de Dörgi más, ő sohasem ment el ilyen hosszú időre...
Reménykedem, hogy előkerül, mert így nélküle üres a ház. Sőt még szegény Szultán (a kutyus) is azóta le van törve, hogy nincs meg a barátja, mert hogy barátok voltak, még hozzá a legjobbak, akármilyen furán is hangzik. Azóta Szulti nem eszik rendesen, nem rohangál fel-alá, csak fekszik és néz a kapu felé, ahol Dörgikém érkezni szokott.
A végére pedig csak annyit írnék: "Dörgikém akár hol is vagy vigyázz magadra..."