2010. április 8., csütörtök

Megtörve...

Megtörtem és elfáradtam. Elegem van. Elegem van ebből koszos és mocskos életből abból, hogy én állandóan csak nyelek és nyelek, és ez a rohadt, ki...ott sors mindig engem pécéz ki. Elég volt. Szeretném végre feladni. Mert fel akarom adni. Mindent, mindent ami csak létezik. Rohadjon meg az ég még csak alig vagyok 20 éves, de már belefáradtam. Belefáradtam az örökös rosszba. Abba, hogy ha valaminek egy kicsit örülök, jön a rossz és azután a még rosszabb. De most elfáradtam. Kimerültem végleg azt hiszem, mind fizikailag, mind lelkileg. Nem tudom folytatni, nem is akarom folytatni. Miért nem bújhatok el az egész világ elől? MIÉRT???

Miért kell az igát folyamatosan húznom? Miért kell felállnom állandóan ha elesek, miért nem tudok fekve maradni? Miért nem tudom egyszer elfogadni, hogy nem megy valami, hogy nem lehetek jó? MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?

Állandóan csak ez a rohadt egy szavas kérdés visszhangzik a fejembe és már elegem van belőle. Azt hiszem a teljes kétségbeesés magával ránt és nem érzem, hogy bármit is tudnék ellene tenni. Azt se tudom, hogy akarok-e egyáltalán...

Miért nem lehetek egy normális átlagos ember átlagos gondokkal? Miért kell nekem mindig a legrövidebbet húznom? Nem is ám a a rövidet, hanem a legrövidebbet! Miért szakad rám folyton az ég..........

Elég volt, feladom....

Úgy érzem nem győzhetek.

Vesztettem.....

3 megjegyzés:

  1. :( Jaj, Cucu. Olyan rossz ezt olvasni. Tudva, hogy már eddig is mennyi mindenen mentél keresztül, nem tudom elhinni, hogy ez az undorító szakdolgozat fogna ki rajtad.
    És hidd el, tudom, tudjuk, hogy mennyire nehéz, hogy legszívesebben feladnád, de te is tudod, hogy nem teheted. Ha már eljutottál idáig, nem adhatod fel! Pláne nem úgy, hogy sokan (köztük én:)) vagyunk, akik melletted állunk, és támogatunk, amiben csak lehet.

    Szóval fel a fejjel, mert én ott vagyok és fogom a kezed egészen addig, amíg enyhül, vagy el nem múlik a fájdalmad. ♥

    Puszillak Angyalka. :)

    (Kitolták a határidőt április 16-ra!:))

    VálaszTörlés
  2. Zsike verse

    Köszönöm a vicceket, köszönöm a perceket,
    Köszönöm a nevetést, a mosolygást,
    A soha nem múló kacagást.

    Köszönöm, hogy mellettem vagy,
    Köszönöm, hogy mindig itt vagy,
    Köszönöm, hogy számíthatok rád,
    Hidd el mindent köszönök, többet érsz nekem, mint az egész világ!

    VálaszTörlés
  3. Ne játssz elkenősdösdit... Inkább írj még verseket! :)

    VálaszTörlés